magazin fejléc
Olvasd magazinunk online változatát!

Fürdőterápia

Magazinok

Fürdőterápia

Nagy valószínűséggel mindenki hallott már valamit arról, hogy ha a meleg vizes zuhanyozásunk végén hideg vizet engedünk a testünkre, jót teszünk a szervezetünknek. Ennek a dolognak nagyobb a jelentősége, mint általában az emberek többsége véli, s az előnyök hátterében pedig élettani folyamatok állnak.


A „hidrokultúra” (ezen ága) sem általánossá nem vált széles körben, sem népszerűsítést nem kap olyan mértékben, mint az megilletné. Annak ellenére, hogy a wellness turizmus, kikapcsolódás elterjedőben van hazánkban is. Pedig már a görögök is…, hát még a törökök!...


Bizonyos (főleg orvosi, biológusi, illetve e téren tájékozott) körökben ismeretesek azok az élettani hatások, amelyek a vízkúrák alapját képezik, ám alig-alig ajánlják ezeket az eljárásokat a doktorok, még kiegészítő terápiaként sem.


Ezúttal nem a különböző vizek ásványi összetételéből fakadó előnyökről van szó (ivókúrák), ez más terület. Hanem „csak” a bőrünk, a kültakarónk által közvetített jótékony „delejről”. Ezen belül is a hideg-meleg víz váltogatásáról.


Kezdjük a fizikával! A hőmérséklet változása térfogatváltozást okoz. Melegben kitágulnak a pórusok, hidegben összehúzódnak. Ez a hatás a felszín alatti rétegekben is érvényesül. Az ereink fala is „tornázik”, ha váltogatva hideg és meleg övezi, s még az idegrendszer is kap a jóból…


S mik a következmények? Egészségesebb, rugalmasabb, simább bőr, lényegesen jobb ellenálló képesség, edzettség (meghűlésekkel szemben mindenképp). Természetesen az izmoknak is előnyös, s a vérnyomásra is kedvező ez a hatás. Meg az alvásunk minőségére, de még a kedélyállapotunkra, az önérzetünkre, az akaraterőnkre is, ezek persze valamennyien össze is függnek. Szinte számba sem tudjuk venni a kúra előnyeit.


Mi hát a teendőnk? Tegyük a következőket! A fürdés végén engedjünk hideg vizet az egyik combunkra, majd a másikra, legalább fél-fél percig (amilyen hideg folyik a csapból)! Lehetőleg az alkarunkat is tartsuk a sugár alá, majd az arcunkat is öblítsük le tenyerünkbe tett vízzel! Ezután jöjjön ugyanígy a meleg (amilyent elvisel a bőrünk), majd ismét a hideg! Ha jól esik, és az idő engedi, további ismétlések következhetnek, legalább háromszor-négyszer; fontos, hogy a hideggel fejezzük be a gyakorlatunkat. Mindez idő alatt legyünk figyelmesek az érzékeléseinkre, koncentráljunk arra, miként terjed a kellemes (bizsergő) érzés a testünkben!


A „maximum” program lenne az igazi, ám ez – főleg az elején – riasztó lehet, s eltántorít(hat)ja a kezdőket a folytatástól. Ez ugyanis ahhoz hasonlít, mint amikor a meleg vizes fürdő, gőz vagy száraz hőlégkamra után a hideg vizű medencébe mártózunk. Ilyenkor tehát az egész testünkre szórjuk a hideg zuhanyt. Aki erre vállalkozik, először mindig a mellére engedje a hideget! (Jobban elviselhető, ugyanis a hőreceptorok sűrűsége más a hátunkon, mint elöl.) Növelhetjük a meleg és hideg periódusok hosszát, hozzávetőleg 1-1 percre, s az ismétlések számát ötre, hatra. Közben figyeljünk a kiváltott (idővel egyre kellemesebbnek érzett) hatásra, ez részben segíti, hogy a kúra szokásunkká váljék, másrészt a „lelkünket” is fölhangolja!